TED 2010 Long Beach Saphier Regina Összefoglaló Első nap
TED 2010 Long Beach, California, USA
Saphier Regina
Konferenciatudósítás
Szerda, Február 10, 2010; 20:00-tól – 21:45-ig
Nagy szerencse ért. Mivel TED önkéntes fordító vagyok, kaptam egy ingyenes lehetőséget a TED központtól, hogy 4 napon át élőben követhessem a TED 2010 Long Beach konferencia minden színpadi pillanatát, online. Engem a kilencórányi időeltolódás sem tud elkedvetleníteni, akkor sem, ha napokon át hajnalig kell ébren lennem, gyors egymásutánban pergő előadásokat néznem, jegyzetelnem és írnom. Két éve már, hogy TED néző vagyok. Napokkal korábban készülődtem. Főztem egy hatalmas kondér tanyasi csirke húslevest, és sütöttem egy tepsi rakott krumplit, hogy ne kelljen főzéssel vesződni napközben (mely az alvás és összefoglaló blog írás ideje). Tehát napközben terveztem pihenni, hogy éjjel jól bírjam a rengeteg előadást, mert a TED egy maratoni intellektuális élmény, bár az előadók nem nyújtanak egyenletes teljesítményt, még akkor sem, ha Nobel díjasok… Ezeknek a sűrített TED konferenciáknak az eredménye az a sok-sok ingyenes TED videó, melyek a ted.com oldalon bárki számára elérhetőek. A TED több mint ezek a konferenciák, és több mint az ingyenes videók. A TED egy közösség, a TED egy aránylag kicsi nonprofit, a TED jelenleg több száz ingyenes és tudományos konferencia videó, a TED egy nemzetközi önkéntes videó fordító projekt, a TED sok-sok támogatott tehetség, a TED egy olyan fenomén, mely a szemünk láttára, robbanásszerűen fejlődik világméretűvé. Alább az online, nyilvánosan még nem elérhető, és csak egy szűk kör által megtekintett előadás‑maraton, általam, emlékeim alapján írt összefoglalója. (Az előadások szép sorban megjelennek majd, hogy bárki megtekinthesse őket, és ha érdekes az előadó, illetve a téma, akár több tucat nyelven is, hamarosan.)
Az első előadás, budapesti időszámítás szerint, 2010. Február 10-én, szerda este nyolckor kezdődött (ekkor Long Beachen szerda délelőtt 11:00 óra volt). Rögvest egy Nobel díjas közgazdasági magatartáskutató, a Princeton Egyetem professzora próbálta a számára szokatlan 18 percbe préselni az „emlékező én” és a „tapasztalati én” közötti különbséget. Míg szendvicsemet, narancsomat és zöld teámat fogyasztottam, a piros kanapémon ülve, addig:
Daniel Kahneman arról beszélt, hogy miközben átlagos, vagy akár kellemes tapasztalatainknak sokszor nyoma sem marad egy komplex helyzettel kapcsolatban, addig emlékeink (melyek tapasztalataink pozitív vagy negatív érzelmekkel töltött maradandó töredékei), esetleg sokkal negatívabban láttatják a valóságunkat, és sokkal boldogtalanabbaknak hisszük magunkat, amikor visszatekintünk, ha például az élmény utolsó momentuma kellemetlen volt. Mérhető, hogy valaki hogyan nyilatkozik lelki és fizikai állapotáról a vizsgálat során, és utána. Mérhető az eltolódás, a helyzet meghatározásával kapcsolatban, a folyamat során, és utána. Egy orvosi vizsgálat pl. lehet átlagos tapasztalat, de ha a vége nagyon kellemetlen, akkor rossz emlék marad, és a jövőben is a rossz emlék alapján készülünk majd a vizsgálatra. Úgy éreztem, hogy Kahneman professzor nem hozta a legjobb formáját, és szerintem ő sem volt oda magától. Kicsit bizonytalannak tűnt, kicsit kapkodott, és bár egy egész laptopot hozott a színpadra, csak 1-2 ábrát láthattunk. Mindent összevetve, annyit megtudtam, hogy a boldogságot nem szabad egydimenziósan mérni, mivel létezik egy remembering self, és egy experiencing self, melyeknek teljesen más képe van a világról. Végül Chris Anderson, TED kurátor kérdésére a professzor elmondta, hogy a Gallup Intézet legmeglepőbb vizsgálati eredménye, ezen az elméleti alapon az volt, hogy évi 60 ezer dolláros kereset alatt az emberek boldogtalanabbak, mint ezen kereseti határ felett. Pontosabban a határ felett a boldogság képzelt vonala lapos, míg a határ alatt élesen megtörik, és csökkenő tendenciát mutat. Vagyis a pénz ugyan nem boldogít, de ha valaki szegény, bizony szegénységéhez mérten, általában boldogtalanabbnak is érzi magát. Ez természetesen, szerintem, csak akkor igaz, ha az ilyen embernek irreális elvárásai vannak, és egész életében az elérhetetlen vágyaival frusztrálja magát, egy fogyasztói társadalomban. Lehet az ember szerényen és szegényen is elégedett az életével. Úgy vélem, ez a 60 ezer dolláros kérdés erősen kulturális jellegű.
Kahneman előadása itt
Ezt követően,
David Cameron konzervatív politikust kapcsolták Londonból. Klasszisokkal jobb előadó, mint Kahneman. Brit politikus. Elegáns, szellemes, strukturált, és könnyed. Ugyanakkor, mivel politikus, minden öniróniája ellenére, az ember szkeptikusan hallgatja. Cameron arról beszélt a londoni közönségnek, és egyben a Long Beachen helyet foglaló, illetve a világ 900 különböző pontján, online bekapcsolódó nézőknek, hogy a világ a poszt bürokrácia korába ért, amikor a hatalom az embereknél… van/lesz… Ez azért csodás, mondom erre én, egy politikusnak, mert akkor nem lehet rátok kenni a felelősséget… De az iróniát félretéve, Cameron azt állítja, hogy a kezdetben lokális, később az ipari forradalom idején központosított, bürokratikus hatalom után, ma, az internet korában, az emberek veszik át a hatalmat, vagyis az lesz, amit mi, a ”nép” akarunk, nem az, amiről a politikusok hiszik, hogy mi akarjuk. Sajnos, a politikust, például az angol politikust is, az érdekli, hogy mit mondjon, hogy megválasszák. Mivel most ez a trendi, főleg Obama internet alapú kampányának sikerén felbuzdulva, Cameron megtalálta új gumicsontját, és az az érzésem, hogy egyes hazai politikusok ugyan ezt a politikai gumicsontot importálták, hátha végre újra megválasztják őket…
Előadásában utalt az előtte hallott Kahneman kutatói eszköztárára, mely értékes információkkal szolgál a politikus számára, hogy tudja, mit akarnak az emberek. Ez persze meglehetősen populista szöveg, főleg, mivel láthatóan a kutatók is saját fogalomrendszerük hiányosságairól adnak számot, amikor pl. azt nyilatkozzák a TED színpadán, hogy olyan dolgokat mértek évtizedekig, melyek halmaz fogalmak voltak, és nem tükrözték a valóságot. Vagyis nem mértek semmit. Esküszöm, hogy ha a tudomány egyes területein szintén a social network based people’s power érvényesülne, és nem az elefántcsonttorony attitűd, akkor a tévutakat is hamarabb járnánk be, kisebb költséggel. Mindketten arra utalnak, hogy most majd hamarosan sokkal jobb eszközeink lesznek, hogy méréseket végezzünk az emberek érdekében, az emberek életminőségével, szándékaival és szükségleteivel kapcsolatban, az emberek boldogsága érdekében. Cameron, a politikus, Kahnemant, a kutatót és annak tanácsadói eszköztárát tekinti sikere zálogának. Miért érzem úgy, hogy ebből nem következik, hogy az lesz, amit mi akarunk…? Ugyanakkor akár még meg is közelíthetjük a helyes célok megfelelő elérésének lehetőségét.
Emlékszem, amikor hazatértem, civil szervezetet akartam alapítani, és még naiv voltam a hazai viszonyokkal kapcsolatban, mely tapasztalatlanság következtében együttműködést reméltem az egyik minisztériumtól. Nos, akkor én több alkalommal kértem az ominózus minisztérium költségvetési kimutatásait, hogy én, a citizen, láthassam, hogy hová lehetne az általam kiötlött közérdekű programot beilleszteni. Mondanom sem kell, nem adták ki a minisztérium költségvetését. Számomra ez döbbenetes volt, mivel közpénzekről volt szó, amivel ugyebár hosszú távú és közérdekű programokat kellene megvalósítani. Cameron bemutatott egy amerikai állami honlapot, melyen mindenki számára elérhetőek az adatok. Nyilvánosak. Mintha ez egy vívmány lenne. Szerintem ez lenne az alapvető. Előadásában a vizuális információk és az összehasonlítás lehetőségének fontosságára is felhívta a figyelmet, ami nekem nagyon tetszett, pedig pofon egyszerű, és nem itt láttam elsőként. Lényegében erről beszélt: ha a havi energia felhasználási számlán szerepelne egy ábra, mely chart ábrázolná az átlagos viselkedésű szomszéd fogyasztását, a mi pazarló fogyasztásunkat, és a takarékos szomszéd fogyasztását, ez sokkal inkább sarkallna minket a takarékosságra, ha pazarlóak vagyunk, mint az, hogy havonta magas a fűtés számla, vagy az, hogy a sajtó nyaggat minket, hogy takarékoskodjunk. Cameron azzal zárt, hogy felsorolt három hangzatos szót: transparency, choice, accountability. Átláthatóság, választás, elszámoltathatóság. Kérdésem: kinél lesz a felelősség, főleg annak fényében, hogy a tudomány azt mondja, nem racionális alapokon döntünk … Mert mi van akkor, ha már rég nem a gázszámlákat kellene vizuálisan összevetni, hanem évtizedek óta föld hővel, vagy más környezetbarát módon kellene fűteni, és aktív házakat kellene építeni, melyek energiát termelnek, és nem fogyasztanak?
Időközben megjelent David Cameron TED2010 előadása.
Jake Shimabukuro, ukulele művész azzal kezdte, hogy itt van ez az olcsó kis hangszer, és ezzel csodákat lehet tenni. És kétségtelen, hogy az a kis rozzant hangszer, szívet melengetően szólalt meg a keze alatt és a lelke mellett. Racionális agyunk pár percre megpihenhetett.
Esther Duflo, francia közgazdász, az MIT professzora, azt kutatja, hogyan lehetne a civilizáció kézenfekvő vívmányait hatékonyan eljuttatni a rászoruló, nyomorban élő tömegekhez. Három problémakört mutatott be, az egyik az oltások tényleges, hatékony beadása, a másik a malária ellen védő hálók hatékony szétosztása, és a harmadik a féregtelenítés. Lényegében arról beszélt, hogy meg lehet azt is mérni, hol milyen módszerrel lehet hatékonyan és egyszerű józan paraszti ésszel célba juttatni mindezeket. Előadásában kiemelte, hogy ma a legtöbb nagyszabású segélyakció nélkülözi a tényleges logikát, miközben „a szegényeket nem lehet helikopterrel kiemelni a szegénységből”.
Előadása itt
Michael Shermer tudománytörténész, visszatérő TED előadó, minden veterán Scientific American olvasó számára ismert. Ő a mindenkori, híres szkeptikus, aki áltudományos állításokat kérdőjelez meg, és ma már saját magazinja van. Sajnos éppen az volt vele a bajom most is, mint a magazin mellékletben, amikor még papír alapú SciAm olvasó voltam, hogy túl populárisan állt hozzá a témájához. Előadására olyan példákat hozott, melyek egy bevezetés a pszichológiába kurzuson már lerágott csontok. Persze tény, a TED közönsége igen vegyes, biztos akadt, akinek mindez újdonság. Egyik példája, az emberek megvezethetőségére, egy bomba detektor volt, melyet 40 ezer dollárért adtak el a gyártók, miközben a készüléknek valójában semmi haszna sem volt. Szerintem ez nem annyira áltudomány, hanem egyszerű üzleti átverés. Újra kifejtette, hogy emberi agyunk úgy van megalkotva, hogy mintákat látunk ott is, ahol nincs jelentés teli mintázat. Nagyon igyekeztem, hogy Shermer előadásában mélyen szántó jelentés teli mintázatot találjak, de bevallom, elég unalmas volt. Mikor Shermer van a CNN-en, én elálmosodom. Szerencsére a TED többi előadója sokkal izgalmasabb volt.
Shermer korábbi, 2006-os TED előadása.
Shermer 2010-es előadása
Szerda, Február 10, 23:15-től – Csütörtök, Február 11., hajnali 1:00-ig
William Li rákkutató megnyugtatott. Elég sokat tudok a rákkutatás vívmányairól, reményeiről, és tudom, hogy az angio genezis, vagyis a tumor körüli érképződés ma az egyik olyan front, melyen aránylag sikeresen harcolnak a rák ellen. Mégis, ahogy ő beszélt a rákról, és a testünkről, valahogy az egész olyan kezelhetőnek tűnt, hittel és bizakodással töltött el, minden szava. Azt tudjuk, hogy nap mint nap keletkeznek bennünk rák kezdemények, melyek aztán elhalnak, mert az immun rendszer legyőzi őket, vagy talán inkább azért, mert nem alakul ki önálló vérellátás, és a tumor éhen hal. Li professzor megemlítette, hogy az autóbalesetben elhunytak boncolásai során kimutatták, hogy a baleset következtében elhunyt nők 40%-ában láthatók ilyen mellrák kezdeményeket, míg a férfiak esetében 50-60%-nál jelen volt a prosztatarák. Ő ezt, vagyis a vérellátással nem rendelkező daganat kezdeményt, betegségmentes ráknak nevezi. Beszélt az FDA által engedélyezett anti-angiogenezis gyógyszeres terápiák sikerességéről. Li professzor arról is beszámolt, hogy az angio genezisnek a testzsír terén is komoly szerepe van. És mint tudjuk, az egyik legkomolyabb ellenségünk a hasi, szervek közötti zsír. Megjegyzem, ha hasunk körfogatának kétszerese (a köldöknél) több mint a testmagasság, akkor veszélyes zsír mennyiség van a szerveink között, de ezt nem Li professzor mondja, hanem én (valahol olvastam). Vagyis, ha pl. valaki 170 cm magas, a has körfogata ne legyen több 85 cm-nél, a köldök magasságában. Meglepett, hogy Li professzornak nincs wikipedia életrajza.
Magam is láttam, hogy a rákot általában későn fedezik fel, amikor az angio genezis már előrehaladott, vagyis amikor a ráknak már saját vérellátása van, és nagyméretű, vagy áttétes. Vagyis az a kérdés is felmerül, hogy az anti angio genezis terápiák profilaxisként is használhatók lesznek-e a jövőben, mind a túlsúly, mind a rák megelőzése érdekében. William Li, előadása végén bemutatott egy hosszú listát az ígéretesen rák ellenes ételekről, mint a főtt paradicsom, tele lycopene-nal, vagy a zöld tea, az alma, a tonhal, a szőlő mag, a vörösbor, az olivaolaj, a narancs, a levendula, vagy a fekete csokoládé. Én például nagyon szeretem a levendulás fekete csokoládét, kanállal eszem a natúr paradicsom szószt, hatalmas pohár zöld vagy fehér teát iszom naponta kétszer is, és rendszeresen kanalazom magamba a tőkehal máj olajat. Egy ábrával demonstrálta, hogy az egészségünkre ható környezeti hatások közül a táplálkozás 30-35%-ban hat ránk. Beszámolt az élelmiszer hatóanyagok mérhető szinergiájáról is. Végeredményben, ő az ilyen tápanyagok rendszeres fogyasztását javasolta, és jelezte, jelenleg ezen ételek rák ellenes hatását kutatja, együttműködésben, többek között a közismert Dean Ornish nevű táplálkozás kutatóval, aki arra buzdítja az embereket, hogy egyenek többet és legyenek egyszerre könnyebbek is. (Dean Ornish TED előadásait is ajánlom, a TED rajongóknak, mivel igen hasznos információkkal szolgálhat pl. a szívbetegség visszafordíthatóságával kapcsolatban. Az egyik barátom édesapja megmentése érdekében alkalmazta az Ornish diéta legszigorúbb változatát, és bizony igaz, a szívbetegség visszafordítható, a plakkok eltűnnek, ha valaki betartja az Ornish diétát.) Li professzor tervei között szerepel egy rák ellenes hatásfok rangsor elkészítése, melyből megtudhatjuk majd, hogy mely ételeknek van a legkomolyabb anti angio genezis hatásfoka. Előadása nagy siker volt! (Angiogenesis Foundation) (Magam is ismerek olyan volt-természetgyógyászt, aki saját édesanyját mentette meg a mellráktól, az úgynevezett Gerson féle Hippocrates levessel, mely végeredményben nem más, mint egy bio zöldség leves, melyet a betegek hetekig esznek, méregtelenítenek, és gyakorlatilag antioxidánsokat halmoznak fel a szervezetben, melyek a rák érképzését gátolják, illetve gyulladást csökkentenek. Nyilván nem volt előrehaladott a rák, és nyilván csak a kémiai jellegű eljárások helyett alkalmazták ezt a terápiát, ami azért talán nem mindenkinek működne. De eljön a nap, amikor talán Mark Davis IT 101-es, nano részecskekemoterápiája az előrehaladott rákbetegeken is segíthet, melynek igen mérgező alapanyagát a Boldog Fából (kínaiul xi shu-ból) vonják ki, módosítják, és egy cyclodextrin polimerhez kötik. Jelenleg kísérleti szakaszban van. Vagy éppen John Kanzius találmánya, a ráksejteket rádióhullámokkal, szintén nano részecskék segítségével felforraló készüléke lesz a megoldás. Mindkettő nagyon ígéretes módszer, keressenek rá a google-ben. Sajnos Kanzius már elhunyt, de talán van, aki továbbfejleszti az ötletét.)
William Li előadása
Dean Ornish releváns TED előadásai:
Stacey Kramer elegáns fiatal nő. Egy ajándékcsomagról beszélt, mely megváltoztatta az életét. Érzelem gazdag 3 perces mini előadása végén derült ki, hogy az ajándék egy angioblastoma volt, melybe majdnem belehalt, és mely betegség jobbá tette az életét. Azt hiszem, elsőként ennél az előadásnál éreztem, hogy későre jár, és néha elkalandozik a figyelmem, de az érzelmi része hatott rám.
Cheryl Hayashi lelkesen és megszállottan mesélt nekünk a 380 millió éves pókok csodálatos hálóiról, hálószövési technikájukról, biológiájukról és genetikájuktól. Ő már olyan nívón adott elő, amit Shermernél hiányoltam, de azt hiszem, éppen csak egy pókhálónyival mondott többet, mint amit a TED nem pókrajongó közönsége 100%-ig be tudott fogadni. Elmondta, hogy az egyik kerti pók hét féle hálót sző, és hogy a háló alapanyaga főleg protein. A pókháló csodálatos tulajdonságai felvetették a biztonságtechnikai és gyógyászati felhasználás lehetőségét is.
Tom Bales, egyik spontán 3 perces előadásban, egy globális teleszkóp kiépítését vázolta fel, egy civil lelkesedésével. Terve az, hogy 1000 db általa készített kis egyszerű készüléket oszt szét a glóbuszon élő iskolások között, hogy ezekkel a készülékekkel a gyerekek globális hálózatba rendeződve, gyakorlatilag közösen végezhessenek űrkutató tevékenységet. Tulajdonképpen, Tom szerint, ez lenne a Föld legnagyobb teleszkópja és gyerekek működtetnék.
Carter Emmart, az Amerikai Természettudományi Múzeumasztrovizualizációs programigazgatója. TED előadásában egy magával ragadó oktatófilmet vetített, és űr idegenvezetőként, narrátorként szolgált. Galaxis útikalauz stopposoknak… és szellemi társas utazóknak… bár törölköző nem volt nála… azért hihetetlenül messzire jutottunk. Az általunk jelenleg ismert űrben suhantunk. A föld domborzatától indultunk, egészen pontosan a Himalájától, a fény sebességével. 1 fénymásodpercnyi távolságra a Földtől, még láthatjuk a Földet. 1 fényórányira még látszanak a környező bolygók. 1 fényévnyire a Napunk ereje még látható, a többi csillag eltörpül. 70 fényévnyi távolságból már semmi sem látszik a Napunkból, és körülbelül eddig terjed az emberiség rádió jeleinek tömege. 100 ezer fényévnyi távolságból már csak a Tejút látszik. 1 millió fényév távolságból már a többi galaxis kis foltjai jelennek meg, és a Tejút lassan eltörpül az ismert univerzumban tett virtuális utazás közben. 100 millió fényév távolságból megpillantjuk az ismert galaxisok színes tömegét. 5 milliárd fényév távolságból elénk tárulnak a feltérképezett, és a fel nem térképezett űr terek. A fel nem térképezett területek sötét háromszögekként jelennek meg. Majd megpillantjuk a legtávolabbi égitesteket, a Quasar-okat és kicsivel később feltűnik egy fiatalabb univerzum fénye, mely a Nagy Ősrobbanás alkonypírja. Ekkor már 13 és fél milliárd fényévre járunk a Földtől, és kirajzolódik a kozmikus horizontunk, egy színes, fátyolosan áttetsző gömb formájában. Végül, időben és térben, felgyorsulva suhanunk hazafelé, Földünk felé, az élet csodálatos bölcsője felé.
Ez itt az eredeti film linkje (nem a TED előadás)
A TED verzió
Philip Kaplan azt kérdezi tőlünk, hogy miért is ne kapcsolhatnánk össze a közösségi oldalakat és vásárlási szokásainkat. Blippy nevű új portáljuk éppen erre jó. Bármit veszel a hitelkártyáddal, az azonnal megjelenik és megbeszélhető online. Ezzel leszoríthatók lesznek az árak, mivel kiderül, hogy a kereskedők kinek mit mennyiért adnak el. Igen, igen… csakhogy én éppen most szüntettem meg az utolsó hitelkártyámat, mert sok év biztonságos használat után, kétszer is megpróbáltak lenyúlni… Valahol, valaki, egyszer szépen ellopta az adataimat, és évekkel később, a kártya lejárta előtt bepróbálkozott. Úgy voltam vele, hogy nekem ez igazán nem hiányzik. Úgyhogy én nem leszek egy nagy Blippy user. Ráadásul szinte már semmit sem vásárolok. Szóval Philip kifejezetten azoknak szóló start up-ot mutatott be, akik vásárlás függők.
Egy rövid átvezető szövegből megtudhattunk, hogy a TED 3,5 éve alatt (és itt most a Chris Anderson féle online TED videos korszakra kell gondolni, de a TED eredetileg Richard Saul Wurmannak köszönhető), 200 millió videó megtekintést regisztráltak, globálisan. Naponta 500 ezer TED videót nézünk meg. A TED fordítók 2500-an vannak, engem is beleértve, és 80 nyelvre fordítunk TED előadásokat, ingyen. És hadd mondjam el, hogy egy TED előadás feliratozása több órás feladat, mivel nagyon sok közöttünk 18 percnél is hosszabb és szakszöveg. Már azon is dolgoznak, hogy a nem angol nyelvű BEST of TEDx előadásokat, melyeket független nemzetközi szervezők programjaiból válogatnak ki, a világ minden pontjáról, végre angolul is elérhetőek legyenek. Itt annyi megjegyzésem lenne, hogy talán nem a dotsub a legjobb partner, és szerintem helyes lenne, ha a fordítók neve szorosabban kötődne magukhoz a fordításokhoz.
Dan Barber szakács, de nem akármilyen. Dan utánajár mindennek, amit eszik, de nem akárhogyan. Dan elutazik az isten háta mögé is, hogy megismerkedjen például az asztalára kerülő halak élőhelyével és elmeséli, amit látott. De nem akárhogyan meséli el! Dan szórakoztatóan meséli el a drámát, hogy hogyan szeretett ki egy szép halból, melyet 30%-ban csirke táppal etetnek a nyílt tengeren! Mert, ahogy ő kérdezte a cég képviselőjétől: Mitől környezetbarát egy nagyrészt csirkével tömött hal? Mindez azért fontos, mert a tengeri nagy halak többségét már fölettük!
Dan tehát Veta La Palma-ba utazott, hogy találkozzon Miguel Medialdea-val, aki fönntartható gazdálkodással tenyésztett, csinos és ízletes halat ad a világnak. Miguel olyan haltenyészetet hozott létre, mely eteti a flamingókat, tisztítja a vizeket, és közben nem igényel tápot, mivel a halak az algákkal táplálkoznak. Dan ezt tartja a jövő állattenyésztési modelljének, és Dannek igaza van! A mai mezőgazdaság és állattenyésztés fönntarthatatlan, pazarló, szemét és káros anyag termelő, környezet romboló. Figyeljünk Miguel-re és Dan-re, ha változást akarunk. Miguel munkája sikerét a 600 ezer flamingó pink hasával és a madarak jóllakottságával méri, és tevékenységét extenzív farmingnak nevezi (ami a mai intenzív farming ellentéte). Nem kell táp, és a víz tisztább, mint amikor odaér. Nekem az első napon ez az előadás tetszett a legjobban, bár szoros másodiknak tartom William Li professzor előadását.
Addig is, míg megjelenik a TED 2010 konferencia teljes anyaga az interneten, íme Dan Barber (TED profil) egyik korábbi előadása, mely ugyan a Taste3 (Taste Third Power) konferencián készült, de elérhető a TED.COM portálon is.
És végre megjelent Dan 2010-es Long Beach-i TED előadása! Ö az egyik kedvencem.
Csütörtök, Február 11. hajnali 2:00-től – hajnali 3:45-ig
Frank Drake a SETI programról beszélt. Sajnos nem egy Carl Sagan(akivel együtt alkották meg az úgynevezett pioneer-táblákat)… Drake kulcs mondai: Már nem bújhatunk el, mivel rádió jeleink elárulnak bennünket. Látogatóink azért nem várhatóak, mert nagyon drága idejönni. (Lehet, hogy ez egy elég nevetséges, emberi gondolat?) Akita SETI program bővebben érdekel, olvasson utána online.
Daphney Singo mamája azt mondta: „Az oktatás az egyetlen férj, aki nem hagy cserben.”
Beszédét a Google bejelentése követte, mely szerint 1 millió dollárt adományoznak az afrikai diákot támogató szervezetnek, a Matematika Tudományok Afrika-i Intézetének.
Peter Knight (Mission Blue) a tengereket igyekszik megmenteni, például kiváló reklámokkal, melyekben hírességek beszélnek le minket a cápa uszony leves fogyasztásáról. Tény, hogy egyszer már ettem cápa uszony levest, de akkor többet nem eszem. Végül is az élet 80%-a a tengerekben létezik.
Aztán zenéltünk kicsit.
Mag Ryan jelentette be, hogy
Jamie Oliver nyerte az idei TED díjat. Jamie igazi Jamie jellegű előadást tartott és lefogadom, hogy nem kell hozzá wiki link, hogy valaki rájöjjön, ki is ő. Izgatottan magyarázta a jelenlévő kiváltságos nézőknek, akik 6000 dollárt költöttek erre a négynapos intenzív jelenlétre, hogy igenis meg lehet és meg is kell változtatni gyermekeik táplálkozását, és meg kell őket tanítani az ételek ismeretére és szeretetére. Hatásos ábrával jelezte, hogy a gyilkosságok, melyekkel tele van a sajtó, eltörpülnek a hibás táplálkozás élet megrontó és megrövidítő hatásai mellett. A felajánlások ott helyben ömleni kezdtek felé.
Azt hihetnénk, hogy a kiváltságosok gyerekei különlegesen jó minőségű ételeket esznek, de én a saját szememmel láttam Massachusetts-ben, hogy ócska pizzát, ipari tojás masszából készült ehetetlen rántottát, finomított cukorral telenyomott üdítőket és édességet etettek a gyerekekkel, a világhírű Center for Talented Youth egyik méregdrága nyári táborában. Amikor erre megjegyzést tettem, a főnököm csak annyit mondott, hogy ne szóljak bele… Mindeközben én minden egyes gyerek személyi aktáját olvastam, több százat, és elképesztő, hogy milyen sok 12 éves szedett antidepresszánst. Ezek a gyerekek az USA tehetségeinek legfelső két százalékát reprezentálják. Szóval, meglepő lehet, de Jamie jó helyen kopogtatott, a legbefolyásosabb üzletemberek, tudósok, művészek szellemi és lelki ajtaján. A konferenciának ezt a részét a CNN is fontosnak tartotta, már akkor, amikor történt. Itt érdemes megjegyezni, hogy egy TED konferenciára maximum 15 db sajtó belépőt adnak ki, ami meglehetősen bosszantja az újságírókat. Ugyanakkor az, aki online követte, nyugodtan írhat a konferencia tartalmairól és a kapcsolódó információkról, ahogy én is teszem.
Elsőként Jamie előadása került ki a TED.COM oldalra.
Végül
Sheryl Crow énekelt. Hajnali 5:00-kor mentem aludni. Mire megírtam az első nap összefoglalóját: hamarosan kezdődik a második nap. Csodálatos lesz, tudom!
TED 2010 Long Beach Saphier Regina Összefoglaló Második nap
TED 2010 Long Beach, California, USA
Saphier Regina
Konferenciatudósítás
2010. Február 11. Csütörtök
17:30-tól – 19:15-ig
Michael Specter író kifejezetten ingerülten bizonygatta, hogy az eddig a Föld színéről eltörölt betegségek fényében, elképesztően buta dolog, hogy intelligens emberek hiszik: az oltás káros. Ö maga is érzi, mindez annak köszönhető, hogy időközben az emberek elvesztették az intézményekbe, a hatalomba és a tudományba vetett hitüket, és hozzászoktak annak gondolatához, hogy egyes betegségek eltűntek, legalábbis a fejlett világból. Arra ugyanis nem gondolnak, hogy esetleg egy Afrikából érkezett TED vendég akár hozhatott magával olyasmit, amit az Egyesült Államokban már évtizedek óta nem kellett kezelni. Az illető erről nem tehet, mivel hazájában rossz az egészségügyi ellátás. Ha egy amerikai TED vendég ezt a kórokozót a ruháján, vagy valamelyik tárgyon hazaviszi a konkrét betegség ellen be nem oltott gyermekének, akkor az esetnek súlyos következményei lehetnek. Azt tanácsolja, legyünk szkeptikusak, de ha a tények azt igazolják, hogy kell a vakcina, akkor adjuk be, vagy adassuk be, vagy fogadjuk el, hogy szükséges. Lázongva halmozott a színpadra néhány táplálék kiegészítőt, melyek szerinte és az általa olvasott kutatások szerint, mind haszontalan hulladéknak tekinthetők. Nevetségesnek tartja, ahogy ő fogalmazott, az „organikus” ökörséget is, és határozottan amellett érvelt, hogy az élelmiszert kell egészségesebbé tenni, és a táplálkozási kultúránkat kell helyre billenteni.
Azért hozzá kell tennem, hogy én is olvasok oltással és táplálék kiegészítőkkel kapcsolatos szakcikkeket, és nem ennyire egyértelmű az, amit az előadó állít. Tény, hogy én magam is az élelmiszerekből szeretném magamhoz venni például a vitaminokat, de sajnos a jelenleg termelt táplálék sokszor nem tartalmazza a szükséges tápanyagokat. Aztán ott van pl. a tonhal és a D vitamin kérdés. Ha a tengerek mérgezettek, akkor a halak is. Ha a halak kipusztulnak, ahogy egy másik előadásban hallhattuk, akkor honnan vegyem a méregtelenített hal olajat, amiben a szükséges omega zsírsavak vannak, és honnan vegyem a D vitamint, ha nem egy tablettából. Igen, napozással is lehet D vitamint bevinni, de egy szennyezet levegőjű városban ez nem olyan egyszerű. Nem mindenkinek van balkonja a zöldövezetben. Egyesek szerint a D vitamin sokkal hatékonyabb betegség megelőző, mint az oltások. Mindent összevetve, Specter igen egyoldalúan közelítette meg az általa elővezetett témát.
Specter előadása itt
Graham Hill, a TreeHugger portál alapítója, 3 percben, egyenesen azt kérdezte önmagától, hogy miért is nem vegetárius, ha a húsipar az egyik legnagyobb környezetszennyező? Én azt mondom, együnk kevesebb húst, és lehetőleg ne vörös húst, és ne is a csirkegyárból való hulladékot.
Az ötlet itt látható: csak a hét végén együnk húst
Jim Daly kedvenc húsevő növényeit mutatta be nekünk.
Sam Harris kissé befelé forduló előadásában a vallások egymás ellen feszülő intoleranciájáról beszélt, majd logikailag kevésbé nyilvánvaló módon, egészen odáig ment, hogy összevetette a férfiaknak szóló magazinok címlapjain látható ropogós, csillogó és bikinis nőket, a burkába száműzött láthatatlan keleti nőkkel. Kérdése az volt, hogy vajon azok, akik ezt teszik a nőkkel, szeretik-e saját gyermekeiket, és ha kell, mérjük meg ezt is, hiszen már ez is mérhető. Lényegében, azt hiszem, arra akart kérni más férfiakat, hogy szeressék lány gyermekeiteket is, mint tenmagukat, és találják meg a középutat. Én meg azt mondom, hogy azok a férfiak, akik szexuális tárgyat csinálnak a nőkből, vagy éppen burka alá rejtett rabszolgát, nos, azok a férfiak egyáltalán nem szeretik önmagukat sem, csak vakon követnek egy elsajátított hitet, melyben a nővel birtokviszonyban vannak. Hovatovább, fogalmuk sincs, hogy mi a szeretet, az együttérzés és fel sem merül bennük olyan, hogy jóakarat, gyengédség, elfogadás, a másik tisztelete. Akiknek az agyát csak a tesztoszteron határozza meg, akiknek az agyát gyerekkoruk óta a vallási dogmákkal, vagy szex magazinokkal mossák, azok nem lesznek maguktól a felvilágosult szeretet eltántoríthatatlan bajnokai. Vagy megfelelő nevelést kapnak, vagy sem. Minden esetre, az anyák azok, akik képtelenek fiúgyermekeikkel azonosulni, és ki tudja, hogy nem ez okozza-e problémát? Vagyis lehet, hogy a nők sem képesek fiaikat együttérzésre nevelni? Lehet, hogy ebben az esetben is kettőn áll a vásár? Én láttam már terhes nőt idegesen fel és alá masírozni a kórház előtt, miután megtudta, hogy fia lesz. Egyszerűen nem fért az agyába, hogy mitől lesz ez jó neki, és sajnos később sem… Ő lányt akart.
Maga az előadás itt
Elizabeth Pisani a kurvák bölcsességéről beszélt. Továbbá az AIDS-ről, és a tűcsere nyilvánvaló járványmegelőző hatásáról, melyet elsőként a Margaret Thatcher által engedélyezett program bizonyított az Egyesült Királyságban (illetve a Holland és az Ausztrál példákat is bemutatta). Elmesélte egy bebörtönzött drogos egyik pillanatát, amikor huszadikként a sorban várta a tűt, amivel drogot adhatott be magának. Tudta, hogy veszélyes, hogy véres, hogy undorító, hogy halálos lehet, de a függés eltorzította a racionalitását. Mert annyi féle torz racionalitás létezik, ahány ember, mondja Elizabeth és igaza van. Megmutatta, hogy sajnos ténylegesen nem lehet a prostituáltakat kiemelni a saját közegükből, mert ha beteszik őket egy gyárba, azonnal látványosan a töredékét keresik majd. Egyszerűen jobban akarnak keresni, akkor is, ha veszélyes, amit tesznek. Ne hagyjuk, hogy a politikusaink ugyanilyen torz racionalitással, butaságokat műveljenek.
Mivel több a retrovirális kezelési lehetőség, sokan úgy vannak vele, hogy nem kell annyira félni, hiszen a fertőzött partner úgyis vírus ellenes szereket szed, vagy ha valaki fertőzött lesz, majd gyógyszert szed. Vagyis minél több a kezelési lehetőség, annál több megelőzési lehetőség is kell. Szerintem az is lényeges információ, hogy a retrovirális szereknek mellékhatásaik is vannak, illetve a legjobb szer mellett is elfásulnak az AIDS betegek erei, és súlyos szívbetegek lehetnek, ami akár életveszélyes és halálos is lehet, hiába szednek gyógyszert. Ez azzal függ össze, hogy a virionok koleszterint tenyésztenek, és koleszterinnel utaznak a szervezetben. Ezeket az emberek nem tudják, Elizabeth sem említette, és én azt mondom, hogy az emberek tudatlansága a fertőző. Interdiszciplináris oktatási szakemberként, szerintem a megelőzés lényege az oktatás, a tájékoztatás. És a lehető legkorábban kell elkezdeni. Elizabeth legjobb mondata ez volt, melyen minden jelenlévő jót derült: „Üzenem a Pápának, hogy ha azt hiszi, a gumik osztogatása arra sarkallja az embereket, hogy többet szexeljenek: folyton gumit hordok magammal, mégsem akar soha senki lefektetni.” A gumit használni kell, hogy védelmet nyújtson és sajnos, éppen a retrovirális szerek miatt, a korábban lelkesen gumi használatra ráállt meleg közösség ma megint egyre kevésbé használ gumit. Tehát ma ezeket, a korszaknak megfelelő irracionális folyamatokat kell hangsúlyozni, beszélni kell ezek veszélyességéről.
A Pisani előadás linkje
Itt volt egy rövid előadás, de nem emlékszem rá, hogy ki és miről beszélt. Egy fiatal férfi volt, és ha jól rémlik, az olajárakról mondott valamit. Úgy tűnik, hogy nem kötött le, ezért az élő online adás nézőivel chateltem. Igazán kedves társaság volt, a világ minden pontjáról, többek között az EU országaiból is. Néhányan magyarul is tudtak. Rajtam kívül, a speciális chaten, egy budapesti fiatalember is képviselte kis hazánkat.
Nicholas Christakis, a Connected című könyv írója fenomenális előadást tartott arról, hogy az emberi közösségek tagjai milyen hihetetlen erősen hatnak egymásra. Minderre akkor jött rá, amikor az özvegyeket vizsgálta, akik egy éven belül szerettük után haltak. Ez egy gyakori jelenség, mégis ennek egy másik szintjére lett figyelmes, amikor egy betegének aggódó ismerőse hívta fel. Rájött, hogy az emberek elképesztően hatnak egymásra, a betegségek, az elhízás, a dohányzás, az alkoholizmus, a szavazás, a válás, az altruizmus, vagy éppen az érzelmek terén. Gyakorlatilag olyan az emberi közösség, mint egy organizmus. Ennek a hálózati alapú organizmusnak a szélén élnek a boldogtalan emberek. Nekem azonban a legjobban a következő tetszett: genetikailag 30%-ban meghatározott, hogy hol helyezkedünk el, a hálózat szélén vagy beljebb, és 40%-ban genetikailag szabályozott, hogy bemutatjuk-e a barátainkat egymásnak vagy sem. Érdekes volt a sajtó reagálása is. Az USA-ban ilyen címmel számoltak be az elhízással kapcsolatos tanulmányáról: „A barátaid kövérítenek.” Európában ezzel szemben: „A barátaid kövérek. Lehet, hogy a te hibád?” Mindent összevetve, az emberi kapcsolatok társadalmi tőkét jelentenek, és több emberi kapcsolatra van szükség. Vannak a grafitszerű és a gyémántszerű hálózat tagok. Előbbiek nem kapcsolják össze a barátaikat, utóbbiak igen. Mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai. Ha grafit vagy a periférián és a barátaid nem ismerik egymást, védettebb vagy a járványokkal szemben, de kevesebbet tudsz majd másokról és a körülötted végbemenő közösségi folyamatokról. Ha azonban gyémánt vagy a hálózat sűrűjében, akkor minden pletykát és minden fontos információt eljuttatnak hozzád, amire szükséged lehet, de a betegségeket is. Életminőségünket, lehetőségeinket hatalmas mértékben meghatározza, hogy hol és milyen módon helyezkedünk el a társdalom hálójában és milyen kapcsolatban vagyunk másokkal, továbbá mindezt komoly mértékben genetikánk befolyásolja (ahogy neveltetésünk és tapasztalataink is). A közösségek fontosak, és a legtöbb ember számára a közösség negatívumainak elviselése még mindig jobban megéri, mint egyedül lenni. Nekem az egyedüllét sokkal jobban megéri. Ahogy ezt leírtam, elkezdődött a 6. session.
Megjelent végre az előadás is
Ekkor éppen 75 országból néztük a TED2010 Long Beach második napján megjelenő agyakat.
20:00-tól – 21:45-ig
Valerie Plame Wilson, a híres leleplezett CIA ügynök a nukleáris fegyverek eltörléséért, teljes megszüntetéséért kampányolt.
Michael Sandel a demokratikus vitára tanított és azt szeretné, ha Harvard előadásain nemcsak a saját diákjai vitáznának, hanem Földünk más lakói is. Előadásait online és ingyen megtekintheti bárki.
Előadása itt
Christopher “moot” Poole hekkerek által (is) elért sikereiről (első lett a TIME 100 listán, 2008-ban), és 4chan nevű portáljáról mesélt. Legjobb mondata: „Igen, a szüleim értékelik, ami velem történik, leginkább azért, mert nem értik, hogy mit csinálok.”
Egy kis “hekkerologia” itt
Kevin Bales azt kérdezte, hogy ha nem vagyunk képesek a világon ma is létező rabszolgaságot megszüntetni, akkor mi magunk vajon valóban szabadok vagyunk-e? Eldobható emberekről, öröklődő rabszolgaságról, és arról mesélt nekünk, hogy Indiában 150 dollárba kerül egy ember életének helyreállítása, a rabszolgaság után, míg Ghana-ban ugyan ez 400 dollár.
Kevin Bales előadása itt
Jack Dangermond, aki környezet tudós, arra kért minket, hogy az általa fejlesztett és más szoftverekkel, tervezzünk integrált és élhető külső és belső tereket. Integráljuk a természetet és az építészetet. Tervezzünk egy jobb világot.
Stewart Brand futurológus, és Mark Z. Jacobson környezetmérnök az alternatív energiatermelési módszerekről, és a nukleáris energiatermelés szükségességéről vitáztak. Mark szerint a nukleáris energia veszélyes és környezetszennyező, míg Stewart szerint kénytelenek leszünk kis házi nukleáris erőműveket alkalmazni, melyekkel veszélytelenül termelhetjük meg a szükséges energiát.
A vita itt
Csütörtök 23:15-től – Február 12, Péntek hajnali 1:00-ig
LXD, avagy Legion of Excellent Dancers (Kiváló Táncosok Légiója). És valóban, kitűnő táncosokat láthattunk.
TED 2010 Long Beach LXD videó link
Jane McGonigal, játékfejlesztő és kutató, izgalmas előadásában az online játékok és a való élet viszonyáról beszélt. Szerinte, szuper képességekkel felruházott, reményteli egyének játszanak online. A játékosok, főleg egy egész generációnyi gyerek, a játékokba menekülnek a sikertelen, nyomasztó valóság elől. Jane ezt a helyzetet akarja kiaknázni, hogy a játékokon keresztül a valóságban alkossanak egy jobb világot azok, akik ma a játékvilágban élnek. De miért is menekülnek oda? Mert ott bizalom van, a saját képességednek megfelelő szinten játszhatsz, nincs tétlenség, együttműködés van, epikus történetek várnak rád, folyamatos visszajelzés mellett, miközben a tevékenység kielégítő, és szinte a végtelenségig ismételhető. Jelenleg a játékosok, az egyik konkrét játékkal, összesen már több millió évet, az emberi evolúció idejének megfelelő időt töltöttek el. Jane szerint ezek a gyerekek együttműködőbbek, mint a szüleik. 21 éves korukra 10 ezer órát játszanak, átlagosan. Jane rámutat, hogy egy nemrég megjelent könyv szerint, ha az ember fiatal korában 10 ezer órát tölt el valaminek a gyakorlásával, az virtuóz képességekre tesz szert. De miben lesznek ezek a játékfüggő gyerekek virtuózok? Ez az, amivel Jane foglalkozik. Úgy tűnik, hogy ezek a gyerekek optimisták, azonnal cselekvők, és van reményük a sikerre. További kulcs kifejezéseket sorol: közösségi szövet, bizalom; áldott produktivitás, melyben boldogan és keményen dolgoznak; epikus jelentés tartalom. Jane transzformatív tapasztalatokat tervez játékaiba, melyek a való világhoz visznek közelebb és megváltoztatják az emberek életét, és ezekre példákat is hoz, előadása végén, pl.: EVOKE. Afrikában élő gyerekek játszanak ezzel a játékkal online, és amerikai mentoraik irányítják őket, távolról. Hihetetlen lehetőségek rejlenek ebben! Azon kezdtem gondolkodni, hogy: TED+Jane+Game+Learning=Online TED Egyetem, avagy szerezzünk tudást, játékosan, lehetőleg a világ legnagyobb koponyáinak előadásait nézve.
Itt tekinthető meg Jane Március 17-én megjelent előadása
David Byrne , a Talking Heads közismert tagja, azon gondolkodott, hogy tulajdonképpen azokhoz a terekhez alkot zenét, melyekben előad? Példákat hoz, képekkel és zenei aláfestéssel, hogy egy darab milyen térben íródott vagy milyen térben adták elő, és milyen gyönyörűen illeszkednek a hangok a tér szerkezetéhez. Pont mint a madaraknál: a lombok között magasabb hangon éneklő egyedek élnek, míg a talajon a mélyebb hangúak.
Előadása itt
Blaise Agüera y Arcas kifejezetten szimpatikus fiatalember, hangjában érezhető izgatottsággal, lelkesen demonstrál egy szinte folyékony térkép szoftvert: Bing Maps StreetSide és Flickr mashup. Előadásának egyetlen korlátja a lökött kollégája, aki a demo során, a világ szeme láttára nem azt teszi, amit Blaise kér, vagyis az istennek nem fordul arra, amerre Blaise szeretné. Térképük egyik különlegessége, hogy szinte sétálni mehetünk a 3Ds, lefotózott épületek között, hovatovább saját képeket is precízen behelyettesíthetünk, sőt, mozgó képeket is beilleszthetünk a fotó alapú térélménybe. De a térkép tudása még ennél is tovább megy, gyakorlatilag bemehetünk a fedett piacra is, az eszköz segítségével, és körülnézhetünk, mintha egy kisfilmet néznénk a belső terekről, de oly módon, mintha magunk is ott állnánk. Ezt úgy érik el, hogy munkatársaik hátizsákra szerelt kamerákkal barangolnak a középületek belsejében. A demo során az egyik munkatárs real time streamelt videót küld a 4G rendszeren át, egy fedett élelmiszer piac belsejéből. Az élő piaci kisfilmet, a TED konferencia nézői, a kivetített térképbe integrált 3D-s képen, mozgó, élő részként, precízen beillesztve és folyékonyan, a kamera mozgásának megfelelően adaptálva látják. Aztán Blaise leteszi telefonját, virtuálisan, a 3D térképen kimegyünk az utcára, fölnézünk az égre, és aWorldWideTelescope segítségével felnézünk az égre. Tökéletes folyékony zoomolással, közvetlen közelről ránézünk a hold kráteres felszínére. Nagyon meggyőző volt, és bizony, a Google Mapsnek versenytársa akadt.
Blaise korábbi TED előadása
Időközben Blaise friss, TED 2010-es előadása is felkerült a TED.COM-ra
Gyors felvonulás: TED kutató ösztöndíjasok a színpadon. Több tucat mosolygó arc. Amilyen gyorsan felsorakoztak, olyan gyorsan le is vonulnak.
Gary Lauder lendületesen elmondja nekünk, hogy milyen új közlekedési táblát talált ki, hogy ne legyen minden sarkon stop tábla, ami Amerikában olyan nagyon jellemző, és rengeteg esetben hihetetlenül pazarló és kényelmetlen.
Íme az előadás maga
Nathan Myhrvold és kollégái moszkitókat terítenek le lézerrel. Hibátlanul! Lehet, hogy ez lesz a malária ellenszere?
Itt látható a művelet
Péntek hajnali 2:00-től – 3:45-ig
Stephen Wolfram külön kiemelt kedvencem. 2002-ben, Ann Arborban még a fraktálokról hallgattam meg az előadását, akkor valóban fizikailag egy teremben ülve ezzel a magabiztos, független zsenivel, aki kitartóan és sikeresen a maga útját járja. Most az általa fejlesztett szoftverekről beszélt, melyek közül nem is egyet a szemünk láttára alkalmazott. A Wolfram Alpha gyakorlatilag mindent kiszámol, és ábrázol, akármit is írunk be a kereső sorba (legalábbis a demo során). Képet kapunk a Wolfram Demonstration Projectről is, ahogy a Wolfram Tones-ról is. Aztán gyorsan rákérdez: lehet, hogy az Univerzum kódját is megfejthetjük? Lehetséges univerzum modelleket sorjáz a szemünk láttára, mintha legalábbis különféle ismert molekulákat mutatna nekünk egy táblázatban. Bennem különösen az Alpha indított el kreatív gondolatokat, bár amikor kipróbáltam, nekem már nem volt olyan jó benyomásom. Azt hiszem, hogy még erősen fejlesztésre szorul.
Az előadás linkje
Gary Flake bemutatta a Pivot nevű új alkalmazást. Internet kereséseink új fényben és új összefüggésben, vizuálisan egy szempillantás alatt válnak értelmezhetővé.
És már meg is nézheted
Seth Berkley a retrovakcinológia tudományába vezet be minket. Reméli, hogy hamarosan nem kell például tojásokat használnunk az influenza vírus elleni oltás gyártása során. A horizonton ott dereng az AIDS vakcina is.
Rachel Armstrong már demonstrálni is tudja azokat a terveit, melyek kapcsán TED kutató ösztöndíjas lett. Kisfilmen mutatja be a kémiai programmal működtetett, DNS mentes, de mégis biológiailag építkező sejtet (protocell). Széndioxid negatív épületekről álmodik (melyek megkötik a CO2-t). És szerinte mindez lehetséges és gyönyörű, és ami igaz, az igaz.
Mark Roth már ismert alak számomra. Igazi kreatív zseni, aki tömören azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet az emberi testet oly módon mozdulatlanná tenni (suspended animation), hogy bírja az extrém hideget, és ezzel például szívrohamot szenvedett emberek életben maradási esélyeit növelheti.
Immár Mark TED 2010 Long Beach előadása is elérhető
Végül zene, illetve amolyan Oprah Show módra, minden TED 2010 néző, aki Long Beachen és Palm Springsben jelen van, egy Google Nexus One-t kap ajándékba. Az online nézők nem kapnak semmit, még sem elégedetlenek, mivel a TED 2010 stream, főleg nekem, aki ingyen kaptam tőlük ezt a négy napot, hatalmas élmény, még akkor is, ha ezeket a sorokat hajnali 4:52-kor zárom, közvetlenül a második nap utolsó előadása után. Még két nap van hátra, tele izgalmasabbnál izgalmasabb élményekkel, pedig ki sem mentem a lakásból, napok óta. (Másnap megtudjuk, hogy az Associate Member online nézők is kapnak a postával egy Nexust. Az önkéntes fordítók a chaten szomorkodnak. Én nem szomorkodom, örülök, hogy ingyen kapom a négy napot online és élőben. Mikor ezt leírom, az egyik európai lány azt írja: ” Regina, olyan édes vagy! Akkor én kérem szépen Regina Nexus-át! 😉 ” Az az igazság, hogy alig használok mobil telefont. Ugyanakkor a Nexus One, tény, már sokkal több, mint egy mobil telefon.)
TED 2010 Long Beach Saphier Regina Összefoglaló Harmadik nap
TED 2010 Long Beach, California, USA
Saphier Regina
Konferenciatudósítás
2010 Február 12, Péntek 20:00-tól – 21:45-ig
John Underkoffler, egyebek mellett Spielberg tudományos és technológiai tanácsadója, fekete kesztyűkben, éppen a Különvélemény című filmbe illő technológiát mutat be. Szerinte öt éven belül, a mindennapi felhasználóknak is elérhető lesz, és ő csak tudja, mivel az ő csapata fejlesztette ki az interfészt. Gyakorlatilag, több hatalmas monitoron, és egy kesztyű-egér segítségével, könnyedén navigál a cyber térben, éppen úgy, ahogy az érthetetlen módon oly népszerű Tom Cruise tette, a futurisztikusnak tűnő filmben. Egyszer minden jövő beüt… néha fekete kesztyűben.
Itt megnézheted
Shyam Sankar elmesélte, hogy kínai ügynökök vírusokat telepítettek a Dalai Lama számítógépére.
Sergey Brin, akit nyilván senkinek sem kell bemutatni, aki idáig eljutott a szövegben, a Google és Kína viszonyáról beszélgetett Chris Andersonnal, különös tekintettel a cenzorálásra és a rendszerbiztonságra.
A spontán beszélgetés itt tekinthető meg
George Church arról beszélt, hogy miért fontos a szintetikus élet kutatása.
Mike Feinberg és Dave Levin elmondták: 10 amerikai gyermekből csak egy megy egyetemre. Rámutattak, hogy a „bármi lehetsz” gondolata ma hamis. Egyúttal felszólítottak mindenkit, hogy tegyenek a gyermekeknek tett szent fogadalom megvalósíthatóságáért, mivel szerintük ez nem lehetetlen. Vágyuk, hogy a gyermekeknek, kiváló tanárokkal, transzformatív tanulásban legyen részük, melynek során mindenki tanul, maga a tanár is. Én azonban azt nem értem, hogy miért kellene minden gyereknek egyetemre menni, ha az egyetemeket főleg bal féltekés akadémiai férfiak találták ki maguknak, és az iskolákat is az teszi embertelenné, hogy nem szólnak másról, mint hogy legalább 10-ből egy gyerek, valahogy elvergődjön az egyetemig. Az iskolák ma nem szólnak az egész emberről, a jó életről, a flowról, hanem jobb vagy rosszabb, de általában elavult, költségvetési gondokkal küzdő, rugalmatlan egyetemi előkészítő a legtöbb. Szerintem nem kell mindenkinek egyetemre mennie, és ezt oktatás kutatói végzettséggel mondom.
Bill Gates gyakorlatilag környezetvédelmi agitátor szerepben jelent meg. Kitűzte a célt: 0 CO2 kibocsátás.
Bill TED2010 előadása
Bill TED2009 előadása
Péntek 23:15-től – Február 13. Szombat, hajnali 1:00-ig,
Temple Grandin egy fantasztikus autista példakép. Ő az a nő, aki a tehenek, és a lovak szemével is lát. Mivel vizuális gondolkodó és tehetséges autista, gyakorlatilag teljesen máshogy látja a dolgokat, mint egy átlagember. Látja, hogy milyen módon kell a tereket berendezni, hogy az állatok jól érezzék magukat, és nyugodtak legyenek. Ma azonban, autista aktivistaként, aggodalmát fejezte ki, hogy a tehetséges autista, Asperger’s szindrómás gyerekek mostanában nem kerültek a Szilikon Völgybe, ahová valók, mert a tanárok nem tudnak mit kezdeni velük. Gyorsan fölvázolta a három csoportot: vizuális gondolkodók, mintázatban gondolkodók és verbálisak. Ő vizuális. Elmondta, hogy úgy tűnik, az autisták elképesztően túlpörgő gondolkodó, koncentráló agya tulajdonképpen áramköröket von el a társas viselkedéstől. Vagyis, aki ilyen fokon gondolkodó és rendszerező, annak nem annyira megy a társasági viselkedés. Ismerjük meg, fogadjuk el és alkalmazzuk megfelelően az elmék sokféleségét. Autistákra is nagy szükségünk van, nem sokat haladtunk volna nélkülük, történetünk során. Hangsúlyozta a mentorok fontosságát az autista tehetségek megfelelő fejlesztésében. Kiemelte azt is, hogy számára az okoz örömöt, ha megoldhat egy problémát, vagy segíthet másoknak, de mindez nem lenne, ha a tudományokat oktató tanára nem foglalkozott volna vele okosan és hatékonyan. Neki a feladat megoldás az élete. Ezért is zárt azzal: kicsit kevesebb absztrakt kellene, és több valódi, gyakorlati megoldás, a változás megvalósításához, minden téren. Rendkívül inspiráló előadást hallottunk.
Temple 2010 Long Beach-i előadása
Mitchell Joachim házakat növeszt. Igen, szó szerint, in vitro azzal foglalkozik, hogy milyen módon lehetne tökéletesen organikus épületeket emelni, oly módon, hogy pl. a fákat ház formájúra növesztjük. Nem véletlen, hogy Joachim TED kutató ösztöndíjas lett.
Itt végre meg is nézheted az előadását
Marian Bantjes azon törte a fejét, hogy mitől olyan népszerűek a grafikái. Valóban csodálatos képek peregtek a szemünk előtt. Marian mindent fölhasznál a munkáihoz, akár a kristálycukrot is, melybe költészetet visz. Kulcs mondata ez volt: alkalmazzunk több vizuális elemet az intellektuális tartalmak gazdagítása érdekében.
Képekben gazdag előadása itt
Denis Dutton a szépség olyan fajtájáról beszélt, mely minden kultúrában azonos. Állítja, hogy a szépség nem a szemlélő kulturálisan formált pillantásában létezik, hanem univerzális, mert ősi. Egyik példájában rámutatott, hogy minden kultúrában szépnek találják az olyan tájat, mely a szavannákra emlékeztet. Zöld fű, megmászható fák, vízpart, állatok, és a távolba vezető út. Ezt olyan helyen is szépnek látják, ahol nem ilyen a táj. Állítása szerint ez egy ősi kép minden ember agyában. Ugyanilyen módon, pattintott köveket mutatott nekünk, a nyelv kialakulása előtti időkből. Véleménye az, hogy a bemutatott, soha nem koptatott ősi szerszámok, nem használati tárgyak, hanem a képességeket, pontosabban a szépség és arány megalkotásának képességét demonstrálták, vagyis ezek a legkorábbi műalkotások.
Raghava KK arra tanított minket, hogy hogyan veszítsük el a gátlásainkat, de közben ne legyünk gátlástalanok. Humorral előadott, fordulatokban gazdag története nagy hatással volt mindenkire. Én végig nevettem, aztán a végén zokogtam. Raghava történetét tényleg látni kell. Kamaszként elhagyta az iskolát, ahol rajzaival lett népszerű, hogy szabadúszó grafikus legyen, aki karikatúrák rajzolásával tartja fönn magát. 18 évesen iskolát nyitott. Később Amerikában élő szerelme menedzselte képei eladását, indiai esküvője egy művészeti fesztivál méreteit öltötte, melynek híre még ma is jelen van Bangaloreban. Raghava beutazta a világot, és bemutatta nekünk, egy varázs szőnyegen röptetve minket, hogy milyen a világ, ha elengedjük magunkat, és hogy mi milyen csodálatosan kreatívak lehetünk benne.
És íme, Raghava 2010-es előadása 🙂
Szombat hajnali 2:00-től – 3:45-ig
Dave Weaver kilenc TED konferencián vett részt, és imádja. Minden alkalommal jegyzetel. A TED szerinte „a stréberek Sundance fesztiválja”. Én inkább a kíváncsi, nyitott és kreatív szakemberek Sundance fesztiváljára szavazok.
Sarah Silverman egyszemélyes színháza emlékezeteset alkotott a TED konferencián, csak nem pozitív értelemben. Azzal kezdte, hogy 39 éves, és még ma is minden nap örül, hogy nem kell többé iskolába járnia. Ezt meg tudom érteni, és helyénvaló poén a TED-en. Azzal folytatta, hogy gyereket szeretne majd örökbe fogadni, lehetőleg retardáltat, de mindenekfelett legyen a gyerek halálos beteg, mert ő attól lesz majd igazán állati trendi, és majd elismeréssel beszélnek róla. Nos, ”Big S.” tudhatta volna, hogy nem minden TED néző ismeri az ő híres ”JAP” karakterét (Jewish American Princess), melynek bőréből szatirikus társadalomkritikát fogalmaz meg. De a TED szervezők is tudhatták volna, hogy Sarah ilyen karaktert hoz. TED előadása talán túlzottan is szabad szájúan szólt az őszinte kommunikációról. Azt hiszem, soha többé nem hívják meg, egyetlen TED-re sem, és ezen egyáltalán nem csodálkoznék. Nem oda való stand up show-ja végén kirohant a színpadról, de vissza kellett hívni, mert a közönség, részben zavarában, állva tapsolt, bár biztos akadtak közöttük tájékozott rajongók is. Chris Anderson, a TED kurátora a twitteren ennyit írt: Tudom, nem kellene rosszat írnom az előadómról, de szerintem Sarah Silverman istentelenül borzasztó volt. Kicsivel később levette ezt a tweetet. Sarah válaszolt, de ezt már nem érdemes részletezni. Ez a botrány megelőzhető lett volna. Tényleg nem értem, hogy mit vártak tőle. Ő egy provokátor, egy humorista, aki klinikai depresszióját gátlástalan humorral ellensúlyozza, tehát provokált és kész. Mondhatnám, ha nem akarod, hogy a konferenciádon kardot nyeljenek, akkor ne hívjál meg kardnyelőt.
David Rockwell építész, elsőként elmesélte, hogy az egyik Oscar díjkiosztóra tervezett díszlet kristály függönye leszakadt, két nappal az esemény előtt, de sikerült végül parádés megnyitót produkálni. A csillogó eseményről szinte egyenesen átlibbentünk egy újfajta játszótérre, ahol a gyerekek saját maguk építik ki a játszóteret, minden egyes alkalommal, amikor arra járnak. David izgalmas és szállítható játszótereket tervezett gyerekeknek.
Gyors bemutató: egy helyből fölszálló interaktív játékot mutatnak be, kis kavarodás, némi díszlet dőlés, aztán az egyik játék egy néző ölében landol, de ennek ellenére, izgalmasnak tűnik, sőt, szinte mintha kicsit veszélyes lenne… Bevallom, nem tudom, hogy mi a neve, de ha sikeres lesz, akkor mindenki ismeri majd.
Eve Ensler, a Vagina Monológok írója, három csodálatos lányt hozott magával, akik mellbevágó traumatikus lány történeteket mesélnek. Az egyik történetben egy kínai Barbie gyári munkáslány mesél önmagáról, nyomorúságos életéről, és Barbie szintén nyomorúságos, anorexiás, elnyomott, mégis önző életéről, melyet gyűlöl. Egy fekete lány történetében szabályokról hallunk, hogy mit ne tegyen egy 15 éves lány, akit két éven át, napi háromszor erőszakolnak meg, és aki 17 évesen gyermekével menekül a zsarnok elől. Nos, a harmadik lány elég harmatos volt… nem nagyon emlékszem, hogy mit is adott elő.
Julia Sweeney ugrik a színpadra, boldog hogy ott lehet, és spontán, programon kívül elmeséli, hogy hogyan jutottak el a nyolc éves kislányával onnan, hogy hogyan lesznek a békák és az emberek, azon át, hogy hogyan csinálják a kutyák, egészen odáig, hogy dehogy lehet ilyesmit az interneten az emberekkel kapcsolatban látni… Jót és szívből nevetünk, mint mindig, amikor Julia mesél. Spontán, programon kívüli megjelenése megmentette a TED események visszatérő stand up szereplőinek becsületét.
Natalie Merchant énekel régi gyermekverseket, és tapsolni tanítja a ritmikailag kihívásokkal küzdő balféltekés közönséget.
Április 9-én jelent meg Natalie TED videója
TED 2010 Long Beach Saphier Regina Összefoglaló Negyedik nap
TED 2010 Long Beach, California, USA
Saphier Regina
Konferenciatudósítás
Szombat, Február 13, 17:30-tól – 19:15-ig
Egyik twitter bejegyzésemben ezt írtam, csak angolul: … Flow élményt kaptam. A TED előadói egy briliáns és szikrázóan világító virtuális globális tudás buborékba vontak. Emlékeztettek, hogy bár nem vagyok egy fanatikus sportember, az intellektuális kitartásom hatalmas. A TED konferencia az emberi tudás világméretű top pop gálája.
Szintén a twitteren írtam: Soha nem öleltem meg a TV-met, de amikor Ken Robinson beszélt, pont ezt tettem: széttártam a karjaimat és mosolyogva megöleltem a készüléket.
Nos, elérkezett az utolsó nap, és az első web stream szarvashiba is! A chat azonnal izzani kezdett, amikor Benoit Mandelbrot előadásának első percei alatt a képernyő elsötétült. Se kép, se hang. Perceken át kétségek között lebegtünk, hogy vajon lesz, vagy nem lesz kép, de lett. Mandelbrot fraktáljaiból sajnos nem sokat láttunk, de mindez bepótolható lesz a TED honlapról.
És végre, végre elérhető, épp “csak” hónapokat kellett rá várni…
George Whitesides előadása már hibátlanul folyt. Láttam korábban aTEDxBoston videóját, ezért pontosan tudtam, hogy mivel foglalkozik. Bár kémikus, és bár pofon egyszerű és olcsó diagnosztikai eszközök fejlesztésével foglalkozik, most inkább az egyszerűségről beszélt, pontosabban olyan eszközökről, melyek egyszerűségüknél és olcsóságuknál fogva, hasznos és komplex rendszerekbe halmozhatók fel, mint amilyen az internet. Ezek azok az elemek, mint amilyen az ő papírból készülő, fejlesztés alatt lévő kézi mini diagnosztikus elemei, melyekkel elszabadítható az emberi kreativitás, a lehető legszélesebb körben. Ő például a tönkrement amerikai egészségügyet akarja jelentéktelen költségű eszközökkel megváltoztatni. Igen, ő az amerikai egészég ügyet tartja romlottnak, akkor hol lehetünk mi… Minden legyen olyan egyszerű, amilyen csak lehet, de annál ne legyen egyszerűbb. Avagy a tökéletes az, amiből már semmit sem lehet elvenni, amikor kész.
Whitesides korábbi TEDxBoston előadása
Whitesides TED Long Beach 2010 előadása
Alan Siegel gyors előadásában a világos, átlátható, empatikus nyomtatvány kommunikáció mellett érvel. Aki töltött már ki hazai adóbevallási nyomtatványokat, az tudja, hogy min kellene változtatni. Mert ha egy halom ilyen nyomtatványt csak külön speciális tanulmányok elvégzése után kell és lehet kitölteni, miközben önadózás folyik, akkor valami nagy baj van. Első blikkre egy doktorátussal rendelkező állampolgár sem képes az APEH adóbevallásait gyorsan és hibátlanul, önállóan kitölteni. Hovatovább, az APEH adóbevallásait maguk az általában közepesen, de speciálisan képzett könyvelő szakemberek sem képesek hibátlanul kitölteni. Arról már nem is beszélve, hogy mit él meg egy önadózó, aki diszlexiás, és diszkalkuliás, amikor nekiáll adó törvényeket bogarászni, APEH szoftvert tanulgatni, nyomtatványt értelmezni. Egyszerűen ez már egy kínzással felér, és elvész a demokrácia és a politika lényege, mely szerint a társadalmunk a jó élet megteremtésére törekszik. Ha az APEH ügyfélszolgálaton kérdést teszünk fel, az unott közalkalmazott nem segítőkész, hanem ránk ripakodik, hogy önadózás van, menjünk a fenébe. Mikor felhívjuk a figyelmét, hogy a mi adónkból van fizetése, ”szellemesen” közli, hogy ő meg minket fizet, mert semmit sem ért, csak a nyomtatványt, de nem hajlandó tájékoztatást adni, csak nyomtatványt vesz át. Hol van itt a jó élet, ha minden tavasszal felpumpált kortizol szinttel ülnek karikás szemű halandók az értelmezhetetlen szabályok, és nyomtatványok fölött? Egyetlen életünk van, élni szeretnénk, nem nyomtatványokkal nyüglődni. Mert nem mindenki alkalmazott, és nem mindenki tudja megfizetni az amúgy is folyton tévedő és tanácstalan könyvelőket (mert képtelenek követni a szabályok változását, tisztelet a kivételnek, és ez az APEH munkatársaira is vonatkozik). Talán adót is többen fizetnének, ha a nyomtatványok nem hárítást és szorongást váltanának ki belőlünk, lelki nyomort okozva ezzel sok ezer állampolgárnak. Alan Siegel éppen az ilyen problémákon szeretne változtatni, ezért is ír könyveket arról, hogy hogyan kell közérthető szerződéseket, vagy hitel kimutatásokat szerkeszteni, melyeknek megértéséhez nem kell jogi vagy pénzügyi végzettség, sem magas képzettség. (Siegel cége) A következő előadó is hasonló problémákról beszél.
Siegel előadása itt
Philip K. Howard jogász arról beszélt, hogy a korábban szükséges törvények és szabályok mára megnyomorítóvá váltak. Olyan sok a szabály, hogy betarthatatlanok, hiszen az átlagemberek képtelenek mindent megtanulni, értelmezni és alkalmazni. A szakemberek pedig, mint az orvosok és a tanárok, egyenesen belefulladnak a szabályok betartatásába. Az amerikai gimnáziumi tanárok 43%-a idejének felét, fegyelmezéssel tölti az osztálytermekben, vagyis a gyerekek feleannyit tanulnak, mint kellene. A 18 év alattiakat tanító tanárok 78%-át perrel fenyegették meg pályafutásuk során. És persze ott vannak az idióták, akiknek a papír poharakra rá kell írni, hogy forró folyadékot tartalmaznak, mert valaha, valamelyik ügyvéd milliókat nyert egy megégett szájú kliensnek. Az emberek gyakorlatilag elveszítették a jogba vetett hitüket, míg mások visszaélnek a törvények ismeretével. A törvények ma már elviselhetetlen mértékben korlátozzák a szabadságunkat, miközben folyton tudatos létezésre kényszerítenek minket. És mérhető, hogy aki folyton tudatos és nem lehet önfeledt, az rosszul teljesít, és rossz döntéseket hoz. Ahhoz, hogy a törvény önkéntelenül sajátunk lehessen, sokkal egyszerűbbé kell tenni a mindennapokban. Philip szerint a rendhez és a szabadsághoz szükség van az intézményesült hatalomra, de helyre kell állítani ezen intézményekbe vetett bizalmunkat. Így kilábalhatunk a jogi futóhomokba, melyben jelenleg fulladozunk, például az egészségügy területén.
TED 2010-es előadása már elérhető
Chip Conley, fiatalon lett szálloda tulajdonos. A XXI. századi vezetésről beszél, illetve arról, hogy végre engedjük már el a GDP-t és adoptáljuk a GNH-t. GNH = Gross National Happiness, avagy Bruttó Nemzeti Boldogság (BNB). Ha Bhutanban ez segít, talán máshol is hasznos lehet, mivel nem lehet a végtelenségig a nemzeti össztermékkel mérni egy erőforrásait rohamosan fölélő emberiség üzleti és állami sikereit. Nem lehet. Mérjük tehát sikerünket azzal, hogy életidőnket milyen minőségben éljük le, és milyen minőségű vezetők és dolgozók vagyunk. Ha létezésünk az életminőségről és az életről, mint mások szolgálatáról szól, sokkal jobban érezzük majd magunkat. Boldogságunk egyenletét is felírja: „azt akarni, amid van” osztva „megkapni azt, amit akarsz”. Ez a hála érzetének képlete tehát. Eddig a GDP volt a kalapács, mellyel tönkretettük magunkat. Szerezzünk egy nagyobb szerszámos dobozt, mondja Chip és legyen a cél: Jois de Vivre.
Chip előadása itt
20:00-tól – 21:45-ig
Az Ethel vonósnégyest hallhatjuk.
James Cameron beavat minket egy titokba: nem azért rendezte aTitanicot, hogy kasszasiker legyen, hanem hogy ő, a mániákus búvár, lejuthasson valahogy a Titanic roncsához. Gyerekkorában ugyanis ezekért rajongott: SCIFI, tudomány és búvárkodás. Tulajdonképpen egy darabig rendező volt, aztán felfedező, aztán megint rendező. És eljött a nap, amikor egy kis tengeralattjárón bejárta a Titanic roncsait, és különös deja vue érzése támadt: tudta, hogy merre jár a Titanic roncsiban, mert hiszen hónapokig járkált a hiteles film díszletek között, a felfedező út előtt. Arról is beszélt, hogy átvitt egyes tudósokat egymás szakterületére, mert a merülés során olyan élőlényeket is felfedeztek, melyeknek elméletileg nem lett volna szabad létezni, és ez ugyebár mind a tenger kutatókat, mind a bolygókutatókat érdekli. Mindezt az izgalom kedvéért, mellyel a felfedezés és az örömmel végzett munka jelent. Kiemelte, hogy vezetőként a legfontosabb tényező az egymás iránti tisztelet, ami ki is alakul, amikor jó szakemberek vannak összezárva, hol egy felfedezés, hol egy film megrendezése kedvéért. Azzal zárta beszédét, hogy míg a kudarc egy lehetséges opció, a félelem nem az. Avatar
TED 2010-es előadás már online!
John Kasaona természetvédő, előadásának elején Namibia vadvilágának és természeti szépségeinek hányatott évtizedeiről beszélt. Elmesél egy mondást, mely szerint isten a fehér embereknek órát, a feketéknek időt adott, mivel eléggé szűkre szabottnak találja a 18 percet. Ennek ellenére, könnyedén veszi az időkorlát-akadályt. Háború, szárazság, éhezés, tragédiák. Mindez csak háttér volt ahhoz a sikertörténethez, melyben elmesélte nekünk, hogy míg 1995-ben csak 20 oroszlánt számláltak a védelmük alá vont területeken, addig ma már 130 oroszlánt találunk ugyanott, és ez a számnövekedés igaz pl. a zebrákra és az orrszarvúakra is. Reményét fejezte ki, hogy Namibia sikere például szolgálhat más afrikai országoknak és akár az Egyesült Államoknak is. Az élővilág megőrzésére létrehozott program mára közel hat millió dollár bevételt hozott, melyet az AIDS megelőző programokba fektetnek be.
Előadása itt
Gino Yu arra kért minden motiváció vesztett embert, gondoljon bele, hogy 300 millió spermából, ő volt az egyetlen, aki fogantatása pillanatában eljutott a petesejthez. Megcsináltad, pedig pont olyan esélyed volt erre, mint pl. hogy elnök lehess az USA-ban. Akkor hogyan is adhatnád föl, ha már itt vagy? Légy intuitív, itt és most! Képes vagy rá! Ez egy olyan ember mondanivalója és bíztatása, aki szerint a lét egy főnyeremény. Nem hiszem, hogy egy klinikai depressziós ettől motiváltabb és optimistább lesz. Ugyanakkor, egy élet unt, fogékony kamaszt akár ki is zökkenthet a világfájdalmából.
Glenna Fraumeni a Palm Sprins-i TED Active párhuzamos eseményről könnyeket csalt az emberek szemébe. A 25 éves egyetemista megosztotta velünk drámai történetét. Halálos beteg, tudja, hogy hamarosan meg fog halni, de ő egyetemre jár, tanul, dolgozik, és önkénteskedik. Neki ez az élete. Segít másoknak. Folyton azzal nyaggatják, hogy hagyjon ott csapot, papot, és éljen. De hát neki ez az élete! Hova menne, ha ez nem lenne? Számára azok a pillanatok jelentik a boldogságot, amikor valamit adhat másoknak. Ez az ő normális élete és addig éli, míg csak módja van erre. És ezt kérdezi: És ti hogy éltek?
Sir Ken Robinson volt az első előadó, akinek a TED előadását, néhány évvel ezelőtt, valaki e-mailben átküldte nekem (magyar felirattal is elérhető, csak ki kell választani a több tucat nyelv közül, melyeken TED önkéntes társaim feliratozták). Egészen biztos vagyok abban, hogy bár a Columbia Egyetem oktatás kutató intézetében végeztem, mely főleg az oktatás formális, intézményesült kutatásával foglalkozik, mégis az én példaképem, ha oktatás filozófiáról van szó, mindig is Ken Robinson lesz, aki éppen, hogy az informális oktatás, és az oktatási rugalmasság szószólója. Nem csak azért kedvencem, mert hihetetlen jó humora van, hanem mert oly nagy empátiával fordul az emberi tanulásmódszertan és attitűd sokféleség felé, vagyis az emberek sokfélesége felé. Első előadásában, 2006-ban, arról elmélkedett, hogy vajon az iskolák miért és hogyan ölik ki az emberekből a kreativitást. Azóta, a TED.COM-ról 4 millió alkalommal töltötték le az előadását, és egy ember, úgy 20 másiknak küldhette át, átlagosan, ami azt jelenti, hogy legalább 80 millió ember látta, pedig fontos dolgokról beszélt, és nem valami you tube ökörséget művelt. Vagyis világos, hogy az interneten, nem csak a hülyeség, hanem a tudás is vírus módjára terjed. Sir Ken Robinson nem egy modern szex szimbólum, mégis, az oktatás kutatás online instant rock sztárja lett, egy szempillantás alatt. TED 2010-es előadása a konferencia egyik fénypontja, minden olyan néző, aki ismerte őt, alig várta, hogy eljöjjön a pillanat, amikor Ken újra megszólal.
Az egész TED jelenség arról árulkodik, hogy a világon mindenütt, az emberek ki vannak éhezve a teljesen újfajta oktatási gondolkodásmódra és a tudásra. Emberi erőforrás krízisben vagyunk, Sir Ken Robinson szerint. Azt mondja, hogy kétféle ember létezik. Az egyik, aki élvezi, amit csinál, a másik pedig az, aki nem. Azok, akik élvezik a hivatásukat, nem azt csinálják, hanem szinte azzá lesznek, amit csinálnak. Ezt nem lehet elvenni tőlük. Az oktatási reform teljesen hasztalan. Oktatási forradalomra van szükség, mely az embereket a 21. századnak megfelelően engedi fejlődni. Itt az ideje a dogmák trónfosztásának. Egyik példájában rákérdez, hogy kik vannak a nézők között, akik 25 évesnél idősebbek. Majd azt kérdezi, hogy kik azok ebben a csoportban, akik karórát viselnek. Majd rámutatott, hogy a 25 évnél fiatalabb generáció már alig hord karórát, mivel az idő mindenütt jelen van körülöttük, egy halom multifunkcionális eszközben. Felszólít minket, hogy ne tekintsünk az oktatásra lineárisan, és igenis, nem kell azonnal főiskolára menni, érettségi után, és higgyük el, hogy a tanulás egy organikus és nem lineáris folyamat. Példaként említ egy tűzoltót, akit egész gyerekkorában le akartak beszélni az álmáról, hogy tűzoltó legyen, még a tanára is, mondván, hogy elvesztegeti a tudását. Aztán egy nap, ez a fiatalember saját kezével mentette meg a tanárát, és annak feleségét a haláltól, egy autóbaleset után. Talán azóta a tanára is máshogyan tekint a tűzoltásra, mint speciális tehetséget igénylő hivatásra. A tehetség sokféle. Aztán egy jó szándékú hivatalos feliratra emlékszik, melyen ez állt: A főiskola az óvodában kezdődik. Nos, mondja Ken, NEM, a főiskola NEM az óvodában kezdődik. Képzeljük csak el, mondja, hogy ott ül a kis három éves, az életrajzával, és egy unott pedagógus panel ránéz, és ezt kérdezik: hát csak ennyi? 36 hónapja él, és még csak ennyi? Itt a közönség már nagyokat nevet, de azért érezzük, mindannyian, hogy ez tragikus. Mert, mondja Ken, egy hároméves nem a hatéves fele. Ken kiemeli, hogy a mai oktatás a gyorséttermek szemetének felel meg, és hogy át kell térnünk, a személyre szabott, organikusan kialakított, nem lineárisan haladó oktatásra, mely tekintettel van a készségekre, vagyis egyénre szabott. Elmeséli, hogy Eric Clapton ugyan akkor kapott gitárt, amikor ő, de amíg Ericnek bejött a gitár, addig ő, Ken, hiába is próbálkozott vele. Amikor szeretünk valamit, az táplálja a lelkünket. Ekkor teljesen elveszítjük az időérzékünket, és semmi áron nem akarunk mással foglalkozni. Vagyis amire ma szükségünk van: az oktatás forradalmian alulról építkező mozgalma. Felszólít minket, hogy ne lépjünk gyermekeink elénk terített álmaira.
Ken legújabb könyve: The Element
Végre, végre, elérhető Sir Ken Robinson második TED előadása!
Adora Svitak egy tűzről pattant kislány, egy 30 éves felnőtt verbális készségével, akinek már könyve jelent meg, mivel szülei vettek neki egy laptopot és írt rajta 300 történetet. De nemcsak írt, hanem ki is akarta adni. És sikerült neki. Arra kéri a felnőtteket, hogy óvatosan használják a ”gyerekes” kifejezést, mert nagyon sok gyerek komoly teljesítményekre képes, és főleg azok teljesítenek alul, akiktől vagy nem várnak semmit, vagy, és ezt én mondom, túl sokat várnak, mint az istállóban nevelt csodagyerekektől, akiknek nincs gyerekkora, mert szüleik a lelket is kihajtják belőlük. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben sokkal többre képesek, mint hiszik. Azt hiszem, hogy az önmagunkba vetett hit, egy tehetség, mely fejleszthető. Mindez bizalom kérdése. A gyerekek bíznak a felnőttekben, de a felnőttek sokkal kevésbé bíznak a gyerekekben. A gyerekek tanulnak a felnőttektől, a felnőttek azonban nem hajlamosak a gyerekektől tanulni, pedig ez nagyon is lényeges és lehetséges lenne. A gyerekeknek nem kell azokká a felnőttekké válni, akik körülveszik őket. Elmeséli, hogy az egyik gyermek könyvkiadó azzal utasította el, hogy gyermek írókkal nem dolgoznak. Micsoda rövidlátás, mondja Adora, és igaza van. Teremtsetek nekünk lehetőségeket, hogy elsöpörhessünk benneteket, mondja szó szerint ezekkel a szavakkal, csak persze angolul. És felszólít minden felnőttet, hogy végre ne csak arról beszéljenek, hogy mi a rossz, hogy mibe fogunk belepusztulni (felmelegedés, szemét, betegségek, válság), hanem arról is, hogy mi a pozitív, hogy van remény és lehet bízni a jövőben.
Adora előadása itt
Ze Frank egyszerűen, akit csak ér, az előadók közül mindenkit kifiguráz. Látni kell. Bevallom, még másnap is felröhögtem, ahogy eszembe jutott egy-egy poénja.
Nos, én ezt láttam a négy nap alatt, éjjeleken át. Lehet, hogy néha kicsit elkalandoztam, esetleg kihagytam valakit az előadás dömping során, és tény, hogy mindenhez én sem értek, vagy éppen nem volt kedvem minden egyes témát kivesézni, de remélem, hogy sikerült kellően megragadnom és visszaadnom, hogy mi is történik egy TED konferencián, ha az ember online nézi élőben. Nyilván lemaradunk a kapcsolatépítés személyes formáiról, de ennek fejében nem kell átutaznunk az óceánon, nem kell szállodát fizetni, és a belépőt is megspórolta az, aki TED önkéntesként előadásokat fordít.
TED 2010 Long Beach California LIVE
I have been literally healed by this experience. It gave me flow. TED speakers encapsulated me live into a brilliant and glowing virtual global knowledge bubble. I have been reminded that while I am not a sports fanatic, my intellectual endurance is huge. TED to me is the world wide top pop gala of human knowledge. 🙂 (Regina Saphier, about TED 2010 Long Beach)
I am so lucky! So happy! 🙂 I am a TED volunteer translator and I received a gift from them: four free days of live TED 2010 Long Beach conference streaming! Therefore every night I have been sitting here in front of my laptop or TV, listening, watching, learning, having fun, and taking notes (there is a 9 hours time difference between Long Beach California, and Budapest, Hungary, so when each conference day was over, it was 4:00 AM in Budapest). It was the most wonderful intellectual experience to see this event, and the brilliant & diverse presentations caused me to be in flow for days. I wrote a 15 pages long summary in Hungarian. Today is the last day, from 5:30 PM my time in Budapest, so from 11:00 AM Long Beach time. I just wanted to publicly thank the wonderful people of TED for the enormous joy of being part of this conference! If you don’t know what TED is, go to TED.COM and watch the approximately 500 free interdisciplinary conference videos that are already up for free. Those are videos recorded in earlier TED world class, top conference sessions. TED stands for: Technology, Entertainment and Design, but it is all about human knowledge, in every field. Their motto: TED, ideas worth spreading. And indeed TED itself is an idea worth spreading.
TED Long Beach 2010 talks will be up on TED.COM in a few days, weeks, months. Here is what I tweeted about the event:
MY Best of day 1: William Li, Dan Barber, Jamie Oliver
MY Best of day 2: Elizabeth Pisani, Nicholas Christakis, Jane McGonigal, Stephen Wolfram, Mark Roth
MY Best of day 3: Temple Grandin, Mitchell Joachim, RaghavaKK, Julia Sweeney
MY Best of day 4: James Cameron, Sir Ken Robinson, Adora Svitak
In his opinion richness is not the opposite of poverty, it is rather justice. He believes that each person is more than their worst action. When a judge decided to put his African American teenage client on trial as an adult, he made a motion: lets try him as a 75 years old privileged white male corporate executive. He advocated for proximity between the privileged TEDsters and people in poverty.
Thomas spoke about the curated museum experience at the MET. It would have been nice if he showed one of the tapestry exhibits on the TED stage. When I moved to New York in 1999, I spent my first two weeks at the MET. True story. Also true: when I was 9 years old, my parents lost me in the MET, in the book store in 1981 (luckily they did find me, after they realized in the lobby that I was missing… my father lost me actually, he has ADD I think… not with antiques, only with kids). The ABT did not particularly impress me. John Hodgman made fun of design. John Hockenberry told us about his father’s wisdom: design by intent. Intent makes all the difference in your actions and design.
that the expansion was slowing, and now we know that the expansion is speeding up… that the Big Bang might have produced several universes instead of only one. And he pointed out that a very long time from now scientists would look into a much darker and more static space and would draw very different conclusions, so we might just as well be doing the same, as some of the information is already gone. And from space time we go to space archeology: Sarah talked about the fact that she was able to show from space that 99% of Egypt’s archaeological sites remain to be uncovered. Paul told us to be afraid and act before the big crisis hits, because the Earth is full, while Peter gave us an optimistic talk about what is possible today with technology, that solar is now more available and so water would also be more available, and that the future depends on the DIY innovators, NOT governments. Susan is an introvert, she wrote a book about the importance of introverts in our societies and she introduced us to the term: endovert (people between introverts and extroverts…)
He says we need pit crews of medical professionals. The best care is often the least expensive, while some medical treatments are understandably very costly. When Atul sits down at the dinner table, Sir Ken Robinson tells him about his funny experience at a pathology conference: He was offered a free autopsy. You know, people give you what they can… Jonathan talks about the tendency that most people feel spiritual. He says that the self melting away is a key to our human evolution. He say that you can also feel sacred alone, but it is more meaningful in a group. I disagree. Leaders often need to first experience the melting self alone to be able to become spiritual leaders. It helps to be part of effectively cooperative groups if you want to reach higher social goals. We are “homo duplex” as Emil Durkheim called humans.
By the way, I am also getting free TED Long Beach, TED Global Oxford, and TED Women Washington live streams in return for my TED volunteer activity as a translator and reviewer. I am a TED Associate. TED blogging is an extra volunteer effort I do just for fun.
The Virtual Human's TED Conference Blog 
You must be logged in to post a comment.